Badacsonyi délután^*

Perzsel a nap, hűsít a szél itt az ég alatt, a víz felett, a nyár tűnő tüzei érik a kunkor szőlőlevelet. Aztán az ősz jön már. Bevérzik, mint egy szélütött agy, a hegy. És téli bénulásra készít termő tövet, szivet, vizet… Még egy-két ilyen délután van, heverni a hegy oldalában, téli gondokban nem töretve; és várva egy mesébeillő, sohasemismert szép szüretre, csak édesedni, mint a szöllő.