|
Jönnek a lucskos, szürke napok. Tegnap ragyogott még |
| ikrás méz-ízével a kései nap, s ma izetlen |
| nyúlós pép bomlik fogaink közt. Jószagú körték |
| értek nagymama kisszekrényének tetején így, |
| míg hasadó húsuk kásás, öreges szotyogás lett, |
| ifjú édességük ecet: tündérilonából |
| – észre se vettük – lettek ráncosbőrü boszorkák. |
|
Síró, koldus anyó lett újra a dúsölü nyárból, |
| jönnek a könnyes, szürke napok, búsan sorakoznak, |
| egyik a másik bőrét már fonnyasztva előre. |
| Ez az időm, ez a kásás hónap, e romlatag évad, |
| szép születésem évada, ködkoszorúzta november – |
| énnékem, kit a nagy, vörös izzásig hevülő nyár |
| s pengő, gyémántélü, acélformákba hülő tél: |
| lázas lelkesedés és metsző értelem éltet… |
|