A fordító szonettje

Barbár hordáid és nagy armadáid rámtörnek, Költészet, minden irányból. S én éjjel-nappal kint állok a vártán, a nyelv mezítlen kardjával kezemben. Legyőznek – és ők esnek foglyomul. Szólnak – és már nem értik önmaguk. És olyan létre kelnek általam, amiről nem is álmodtak soha. A hódító a hódoltakba olvad. Győztes a győzöttek nyelvét beszéli. A varázsló elvarázsoltatik. S kik testemen tipornak át naponta, én hurcolom meg hódítóimat e megfordított diadalmenetben.