Változat a Tragédia egy sorára
„Nem tántorítsz el, lelkem fölfelé tör.” |
|
| Nem tántorítsz el, |
Földszellem, s te Újabb, |
| a pusztitásé! És ha gondolattá |
| lesz is a lég ott – hiszen levegőnk már |
| a gondolat –, s ha hanggá lesz a fény, |
| hiszen magam cserélem már azóta |
| a hangot képre, képet hangra, új |
| tanítván a mind kezesb anyagot. |
| Rög és isten durva nehézkedését |
| egyszerre kell legyűrnöm, bármi új nyűg |
| törje helyette kárhozott nyakam. |
| Az úr-kutyája, a földhözragadt,
|
| megszabadulván ősi csúfnevétől, |
| vissza nem fordul… |
Lelke fölfelé tör. |
|
|