Shakespeare LXVI. szonettje alá
„Az Érdem itt koldusnak született, stb.” |
|
Mit Ő fölfedező-keservesen, |
mondjam el most ezredszer én – unottan? |
Hogy a léha hölgy, a Történelem |
csak divatot cserél minden korokban? |
S hogy mindig libegnek a szoknya eszmék, |
csak hol térdig, hol meg bokán alul, |
s alattuk ott riszálja szajha-testét |
szegény nemünk megválthatatlanul? |
Nem, marja bármily lugos ellenérv, |
a Jó maratlan ércét hirdetem, |
gúnyoljon bár megcsúfolt hitemért |
cinikus hívő, cinkos hittelen. |
|
Ha szép szerelmem ellök is, azért |
|
nem megyek a bordélyba vigaszért. |
|
|