Teherhordó a Sao Szi-i utcán
Mért is ne kaphatna helyet a szellem |
világraszóló nevű nagyjai |
között, ki volt – s tán még most is – kuli, |
és olyan névtelen és ismeretlen, |
|
mint az elárasztott rizs szemei, |
vagy csöpp korallok a mélytengerekben, |
míg e mélyvízi utca-rengetegben |
roppant terhét a vállán cipeli, |
|
oly szépen eggyéforrva, összeszokva |
a karcsútestű szálfa-bambuszokkal, |
mint párjával a táncos, s oly laza, |
|
lágy minden lépte, mint egy piruett, |
mit tökéletessé nemesitett |
öt évezred töretlen ritmusa. |
|
|
|