Kínai opera

1 Fedett csészékből fogoly jázmin-illat szökik, ahogy nyitják s hörpintenek, a széksorok közt banánhéj-hegyek, reccsenve törik fogak közt a tökmag. S a látványba is harsogón harapnak, mely előttük a színpadon pereg, ahogy kincsét a hős dézsmálja meg az öröklétet ígérő baracknak. Jöhet a Nyugati Királyok Anyja s a Minden Mennyek Fejedelmei, csak pálcáját kell emelinteni, s eliszkol ég s föld minden rossz hatalma, ahogy velük félvállról szembeszáll Szun Vu-kung, a híres Majomkirály.   2 Majomkirály, bukfenc királya te, groteszk és bölcs, te félszeg és fölényes, ki hetvenkét alakodban vezérkedsz s nem áll elébed Buddha hét ege, ki elől hátrál a Menny serege, Kelet ősi Chaplinje, ezredéves pecsét egy lassan felnyíló levélhez, szellem cikázó hieroglife. Te, mint az emberek mind, félig állat s félig tündér, kecses és szertelen, ki előtt a Hatalom meg nem állhat, végre beteljesűlő ősi zálog, fortélyos, játszi, huncut győzelem az idomtalan ezredéveken.