Frans Masereel
A világ tünde látványaiból |
mindig csak azt, mindig a maga részét |
választotta ki. Ezerszínü szépség, |
tündér változatosság, tarka tor |
|
nem zökkenthette ki sosem komoly- |
metszésű tűjét, pontos-élü kését. |
Úgy dolgozott, ahogyan működését |
végzi egyhangún szív, tüdő, gyomor. |
|
S ahogy mindig-egyforma anyagoknak |
mindig-egyforma bomlása, cseréje |
mégis táplál annyi sokféle lelket – |
|
a jövőbe egy egész kort lobogtat |
mániákus fehéren-feketéje |
fény nélkül is, szín nélkül Masereelnek. |
|
|
|