Frans Masereel

A világ tünde látványaiból
mindig csak azt, mindig a maga részét
választotta ki. Ezerszínü szépség,
tündér változatosság, tarka tor
nem zökkenthette ki sosem komoly-
metszésű tűjét, pontos-élü kését.
Úgy dolgozott, ahogyan működését
végzi egyhangún szív, tüdő, gyomor.
S ahogy mindig-egyforma anyagoknak
mindig-egyforma bomlása, cseréje
mégis táplál annyi sokféle lelket –
a jövőbe egy egész kort lobogtat
mániákus fehéren-feketéje
fény nélkül is, szín nélkül Masereelnek.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]