Az Akropolisz hőse
| Voltak, kiknek a dicsőség jutott, |
| hogy a győzelem büszke lobogóját |
| a megvert fenevad vackán kibontsák |
| s lássák, ahogy ujjongó milliók |
|
| felszakadt lélegzetében lobog. |
| De ő, a gyilkosok falán hatolt át, |
| hogy a barbár hadak fekete rongyát |
| letépje a szépség megtipratott |
|
| ősi fokáról. Világ szégyene, |
| hogy életéért kell küzdeni! Ne |
| csak azért – azért küzdjünk, hogy alakja |
|
| ott ragyogjon a megszentelte ormon, |
| hol pajzsos Zeusz s ezüstnyilas Apollón, |
| ahogy egy új Pheidiasz kifaragja. |
|
|
|