Julius Fučik

„Ó, mégis…” – válaszolt, vér s veriték alól egy száj, nem is száj, csak a rongya, egy test, nem is test többé, csak a csonkja, amelyben élni már csak a sziv élt. Micsoda hősök közt mily párbeszéd! S díszletül ott a század grand-guignolja. Hisz tudjátok: börtön, gáz és bitófa, föld mélyébe búvó emberiség. Felforrt agyában megfordult: „Ne volna?…”, de ajkát csöpp hang feszítette szét, nagy műveknél jogosabb büszkeség: „Ó, mégis…”, – mikor újból nekirontva, „Neked nincs is szived” – mondta… Ki mondta? A kínzásba belefáradt pribék.