Ehrenburg a szószéken
Helsinki Béke-Világkongresszus 1955
| Mint üveglapon a vasreszelék, |
| ha vonzatát mágnessel felriasztod, |
| a nagy terem egyszerre felviharzott |
| s elcsendesülve úgy fordult feléd, |
|
| hogy többé egy kéz se moccant odébb. |
| Kattogni kezdtek füleken a kagylók, |
| és mintha magunk mögött messze hagynók |
| a vérbefagyott századok ködét, |
|
| szavad ritkásabb közeg fele hajtott, |
| hol könnyűlni érzé kényes hitét |
| a nehézszívű, dúlt emberiség… |
|
| S aki a varázslatból felriadt ott, |
| azt látta, hogy egy kis, ősz férfi, hajlott |
| háttal, lassan a szószékről lelép. |
|
|
|