Rodin-múzeum

Mintha körötted rejtelmes anyaggá lényegült volna át a levegő, folytonosan olvadó s kihülő érccé, szüntelen lüktető agyaggá, mely az álló, sétáló, heverő formákra elevenen úgy tapad rá, hogy millió nem-múló mozdulattá lesz a mozdulatlan, múló idő. Kik itt jártak-keltek e fák tövében, boldog mezítlenségben, mint az Éden füvén, itthagyták lépteik nyomát, mását minden veszendő mozdulatnak, ahogy mind sóbálvánnyá változtattad, miként az Úristen Lót asszonyát.