Van Gogh

Ha látok pohárban egy szál virágot és áttetszik a metszett üvegen a szára is, ahogy a vízszinen megtörik, mint ha késsel félbevágod, ha eső után nyári földeken százszoros fényben csillog minden ág-bog, fűszál, vonatfüst, kantár, vizesárok – a te szemeddel is lát már szemem. Ó, ecsetet, tollat letett kezek, nemcsak a földbe temetkeztetek, s nem is csak szellemünkbe – beleojtott új szerveinkként, élő szövetekkel forrtok össze, hogy legyen egyre boldog mutációban más és több az ember.