Chopin kertjében
Váltakozva libben a könnyü szélben |
a fűz színjátszó, fürtös levele. |
Vajon e billentyűk alól jön-e |
a fényes hang, a szinte észrevétlen, |
|
nem tudni, honnan áramló zene? |
Vagy ott csendül fel a patak vizében? |
Vagy az úton, hol árny inog a fényben? |
Nem is tudod, hallod-e, látod-e. |
|
Csak úgy billen ki a csendből, ahogy |
az érzékeny mérleg egy milligramm |
súlyra. De az tündöklik. Színarany. |
|
S elég, hogy az egész tájat bevonja: |
fényes lesz tőle házfal, víz, fa lombja, |
s a szíved is pontosabban dobog. |
|
|
|