Hernando de Magellanes
Hogy mily iszonyat is lehet a kék ég |
s alatta az édeni tengerek – |
te megtudtad, míg a vízbe vetett |
kétszáz halott, lázadás, néma kétség, |
|
éhség és szomj szeksztánsai bemérték |
az ember-még-nem-járta tereket, |
s mit ma játszva von meg minden gyerek, |
véreddel rajzolódott föl a Térkép. |
|
Embertelen türelmedet, Magellan, |
ki tudná újraélni, s céltudó |
hányódásod a rozzant karavellán, |
|
ha nem mi, akik most szállunk ki végre |
határa-sincsen szigettengerére? |
|
|
|