Hernando de Magellanes
| Hogy mily iszonyat is lehet a kék ég |
| s alatta az édeni tengerek – |
| te megtudtad, míg a vízbe vetett |
| kétszáz halott, lázadás, néma kétség, |
|
| éhség és szomj szeksztánsai bemérték |
| az ember-még-nem-járta tereket, |
| s mit ma játszva von meg minden gyerek, |
| véreddel rajzolódott föl a Térkép. |
|
| Embertelen türelmedet, Magellan, |
| ki tudná újraélni, s céltudó |
| hányódásod a rozzant karavellán, |
|
| ha nem mi, akik most szállunk ki végre |
| határa-sincsen szigettengerére? |
|
|
|