Szókratész halála

Névtelen rabszolgák s levert királyok, kitépett nyelvűek, kazamaták élő holtjai, s kiken némaság lett úrrá, mind, s kemence-füstbe szállók –: így pusztultak mindig is milliárdok, ki se mondhatván lelkük igazát; hogy, ha már meg kell halni, legalább a sajátjukká tehessék haláluk. Mint te tetted. Ölni megölhetett, de ártani mit árthatott neked amaz Anütosz s Melétosz? mikor egy szó híja nélkül megadtad azt, amivel önmagadnak tartozol. Akár Aszklépiosznak a kakast.