Ruttkai Évának
Mikor a Lüszisztratét játszotta
| Nemcsak lakónok és athéniak |
| fent a színpadon – lent is összekapták |
| feszengve mind a nézők is a nadrág |
| fölött premieri zakóikat, |
|
| minthacsak nyögnének az istenadták |
| hasonló kórban, hason ok miatt; |
| s ha most kérik békére voksukat, |
| az ádázabbak is biztos megadják – |
|
| midőn egy antik ihlettől vezetve, |
| a kincstár kulcsát fogtad a kezedbe, |
| vágyainknak tündéri alkusza, |
|
| oly szemérmes-romlottan, mint a ringyó, |
| de olyan ártatlanul arcpirító |
| bájjal is, mint Giorgione Vénusza. |
|
|
|