Devecseri Homérosza

Be szép az is, ha távol nőtt sudár fát
a honni földbe plántál valaki,
vagy – hogy itt is zengjenek dalai –
hozzánk édesget egy ritka madárkát,
ha messze fakadt forrás édes árját
varázsbotjával erre tereli,
ha nagy csatorna-rendszerbe köti
eszméink eltorlaszolt gyomos árkát.
Hát még, puszta két kezével aki
szárazföldre zárt nyelvünk láthatárát
a roppant tengerig tágítja ki;
s két ezredéve forgó árapályát,
vihar sötétjét, szélcsönd ragyogását
távoli partjainkig zengeti.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]