Devecseri Homérosza
| Be szép az is, ha távol nőtt sudár fát |
| a honni földbe plántál valaki, |
| vagy – hogy itt is zengjenek dalai – |
| hozzánk édesget egy ritka madárkát, |
|
| ha messze fakadt forrás édes árját |
| varázsbotjával erre tereli, |
| ha nagy csatorna-rendszerbe köti |
| eszméink eltorlaszolt gyomos árkát. |
|
| Hát még, puszta két kezével aki |
| szárazföldre zárt nyelvünk láthatárát |
| a roppant tengerig tágítja ki; |
|
| s két ezredéve forgó árapályát, |
| vihar sötétjét, szélcsönd ragyogását |
| távoli partjainkig zengeti. |
|
|
|