Címzés nélküli levél
|
PABLO NERUDÁNAK
| Épp válaszolni készültem ma, Pablo, |
| mikor a hír jött, hogy nem tudni, hol, |
| a nagyvilágban merre bújdosol |
| megint, te újra hontalan csavargó. |
|
| Hiába, úgysem érnek ők utól, |
| te óceáni szél, mindig morajló |
| tengerhab, Andesekre felkavart hó, |
| dördülő menny, patakfényű mosoly. |
|
| De ez a szó majd rádtalál, tudom, |
| halászok közt a déli partokon, |
| vagy hol inka arcélt mintáz a szirtfok… |
|
| Csak ennyit hát: örültem levelednek |
| s Ellivel együtt ezerszer ölellek |
| téged s a még nem ismert szép Matilde-ot. |
|
|
|