Címzés nélküli levél
PABLO NERUDÁNAK
Épp válaszolni készültem ma, Pablo, |
mikor a hír jött, hogy nem tudni, hol, |
a nagyvilágban merre bújdosol |
megint, te újra hontalan csavargó. |
|
Hiába, úgysem érnek ők utól, |
te óceáni szél, mindig morajló |
tengerhab, Andesekre felkavart hó, |
dördülő menny, patakfényű mosoly. |
|
De ez a szó majd rádtalál, tudom, |
halászok közt a déli partokon, |
vagy hol inka arcélt mintáz a szirtfok… |
|
Csak ennyit hát: örültem levelednek |
s Ellivel együtt ezerszer ölellek |
téged s a még nem ismert szép Matilde-ot. |
|
|
|