Bartók hazatérése

A híres kis haza lassan kitágul, mit elhagytál, a szűkös és sötét; ha nyomja is régi s új törpeség, már téged áhít mértékül s arányul. Ki minden riadalmas éjszakán túl kitártad a reggel igézetét, törj be nyúlós homályainkba, tépd ki torkunkat a görcsös némaságból. Ki hangodat világgá tágitottad, növessz most minket hangod méretére, feszíts, az izmok bárhogy is sajognak! Hisz otthonunk nekünk csak az lehet, hol tiszta otthonra lel, visszatérve, földönfutó, világjárt éneked.