Juhász Gyula

Édes ifjúság, dicső harci vész, szilaj cimborák, rettenetes ozmán had nem jutott neked Tápén, Szakolcán, későnjött, szelíd végvári vitéz. Csak pince, pletyka, por s a vad lidérc, a téboly lengett életed unalmán. S nem volt más fegyvered a csontig ocsmány butaság ellen, csak a szenvedés, a néma, míg mind messzebbről s hiába szólongatott a század trombitája. De néha felneszeltél – s ha süket csöndedbe ifjak új éneke ért el, borult elmédből csiholt tiszta fénnyel a tollra igazítád kezüket.