A 350 éves Don Quijote egy példányára

Mint a búsképű, a kóbor hidalgó a herceg és a hercegnő előtt, annyit megcsúfolt, mégis nagyra nőtt álmainkkal úgy állunk a hivalgó hitük vesztettek, vakhitben kitartó megátalkodottak és kétkedők közönye és sirámai között… S a hű társ is meging, a régi Sancho. Pedig vár még a harc, az igazi, mely nem nevetség és nem bús bolondság. Jertek, e kor kóbor lovagjai, vágjunk neki a valódi világnak! Ha vannak, kik torz ábrándokba fojtsák, mi ismerjük édes Dulcineánkat.