|
A HELSINKI BÉKE VILÁGTALÁLKOZÓ KÜLDÖTTEINEK
| Győzelem – ha volt is e vert világon, |
| tűzben és vérben született, s örökké |
| imbolygó árnyként feketült mögötte |
|
| Győzelem! – zengett, s ropogott a máglya, |
| melyen egy nép lett hamuvá nem egyszer. |
| Kérdjük-é, „hol vannak a hellenek s hol, |
|
| Győzelem – mint trombitaszó alól a |
| gyönge sípot, hallom e szó legalján |
| századok szűzlány-sikolyát s kietlen |
|
| Győzelem – szörny talp s beleroppanó mell; |
| villogó vért és pocsolyákba folyt szem; |
| porbadőlt város s diadalmi oszlop, |
|
| Győzelem – más kél a mi harcainkból, |
| benne részes mind, ki velünk kivívja, |
| és az is, ki még egyedül vivódik |
|
| Tudni oly jó, drága barátaim, hogy |
| ha mi mondjuk: győzelem! – annyi nyelven |
| szól a szó, amennyit a föld csak ismer. |
|
| nemzetek, véres folyamok, kidőlt fák |
| nem szegélyzik majd menetünk az úton, |
| mert velünk végűl az egész jövendő |
|
|