|
Itt ez a szép az enyém… S én ültetem ezt a sudárat… |
| …Ez meg a kettőnké… S a miénk lesz ez, ha virágzik… |
| Sorra fogóznak a jó alföldi homokba a fácskák. |
| Jár ügyes Eszti a fürge lapáttal körbe a téren, |
| és hova mégse jut el, csizmával, puszta tenyérrel |
| szórja csak úgy a gyökérre a két falu népe a földet. |
| Ott ás apraja-nagyja, a párttitkárral a tiszte- |
| lendő úr is, e hajdúsági két falu ősi |
| háboruságát majd hogy e fák szelid árnya feloldja. |
| Hogy szépen megeredjen, tán már nyárra kihajtson, |
| évre kizöldeljen, kettőre virágba boruljon, |
| hűsölhessen alatta a vén, bújhasson az ifjú. |
| Hej, milyen édes akácos lesz itt mához egy évre, |
| minden májuson új árnyékot tartva fölébük! |
| Körben már feszesen sort áll a ligetnyi suháng fa. |
| Két hegedű rezzenti a lányok szoknyaszegélyét, |
| s vélük mímeli szép öreges topogással a táncot, |
| mennyegzői fehér ingét – mint mondja – először |
| öltve magára azóta, a hetvenötéves Öreg Nagy. |
| Rím is csendül, okos szó járja, kering a pohár is… |
|
|
S közben a kocsmában, hogy, hogy nem, a bicska kinyílott. |
| Megvillant a homályban, mint dzsungel sürüjében |
| tigrisek ínye ha villan. Már dőlt is fel az asztal |
| s újra csak egybeömölt a gyalúlt padlón a hüvös bor |
| és a heves vér, oly rég két iker éke e tájnak. |
| Széplányt ért rút szó, vagy tán csak a kugli fölöttébb |
| kétes ügyében látott másként két szem – |
| kétes ügyében látott másként két szem – |
elég volt, |
| hogy felcsapjanak újra a százados indulatok, hogy |
| fusson az agyba a hajdui dölyf s a paraszti konokság, |
| sárkány-rémítések rég-feledett babonái, |
| vénasszony-locsogás, kamasz-ordasság, koma-pletyka, |
| hetyke legény-virtus, bősz harmadizigleni bosszú |
| összekuszált szövevénye, egész a ködös nagyapákig, |
| két falu közt a viszály minden gőgös hagyománya |
| feldőlt asztalokon kihivón gőzölve gomolygott. |
| S talpuk alatt kiterítve feküdt vérében egy ifjú… |
|
|
Kettős lelke a bornak! szép tettekre hevítő |
| s aljasságba zuhintó! |
S kettős lelke e kornak! |
| villám gyúl, ahogy összecsap itt e kicsiny falu csöndjén. |
|
|
Kint új erdő s új emberség lombteli ága |
| nyúl gyökerével e sebhedt föld fátlan talajába – |
| bent meg vérben az ifjú s véres késsel a másik. |
| Hagyjuk a fákat hát? |
Nem. Ássuk jobban a mélybe. |
|
|