| A reggel még ezüst s arany a dél, |
| de már az alkony tompa patinája |
| szelíd derengést futtat tóra, fára, |
| s a víz is telet játszik, jégfehér |
|
| símasággal siklik be a homályba. |
| Hol van a nyár, az óriási fáklya, |
| mely roppant káprázatával kitárta |
| a táj határait mindenfelé? |
|
| Most a milliárd ritka pára-kristály, |
| mielőtt sűrű köddé keverednék, |
| a túlsó partot felnöveszti: tisztán |
|
| látni kék fasort, piros cserepet. |
| A tél előtt hagyd, e messzi közelség |
| őszi kénye hadd játsszon el veled. |
|
|