Tavaszi hó^*

Hó, hó, tavaszi hó hull, hull a kertre halkan. Milyen kibírhatatlan, váratlan robbanó vész tört ki a magasban, hogy a tárulkozó szinek, az újhodó föld újra eltakartan? De már szakad is lassan, s a kigyúlt sugarakban csillogva olvadó hó, hó, tavaszi hó olyan meginditó, mint ősz tincs ifju hajban.