| Délben az ég egyszerre megrepedt, |
| a nyár gyúlékony nagy tartálya lángolt, |
| gomolyogva csaptak ki kék falából |
| rőt tüzek és fekete fellegek. |
|
| Aztán vad robajok közt eleredt, |
| tömött fecskendőkből szakadt a zápor, |
| s a diadalmas ragyogásu nyárból |
| másnapra őszök ázott üszke lett. |
|
| Léptünkre láthatatlan hamu lebbent |
| és úgy szóltunk egymáshoz érthetetlen, |
| mint aki már csak magának beszél, |
|
| amíg, a fák fürtjeit szerteszórva, |
| jajveszékelt tűnt nyarak siratója, |
| a szél, a szél, a balatoni szél. |
|
|