| Jöttek a tárt külvárosokon, hol most is a bomba- |
| szőnyegek irdatlan szőttjén borzongnak a házak. |
| Jöttek vak Kőbánya felől s a boros Budafokról, |
| jöttek az angyalföldi szövőnők s jöttek a Rákos- |
| város fái alatt, hol hajdan a negyvenezer jött. |
| Jöttek a boldog nagy utakon és jöttek a megtört, |
| vén utcákon, az összeborult sikátorok alján. |
| Jöttek az Északi Főműhelyből, ők, a sivalgó |
| mozdonyok óriás dajkái, jöttek a WM |
| öntői, kohóknál forrósult kezeikkel |
| tartva magasra a táblákat: |
| tartva magasra a táblákat: |
ELŐRE A HÁROM- |
| ÉVES TERVÉRT! |
Három kohó helyett ma hat ontja |
| izzó torkából a hülő vasat és sugarában |
| ott szikráznak már a jövő nagy gépei és kis- |
| gyermekeink apró játékai… |
| gyermekeink apró játékai… |
Jöttek a külső |
| Váci uton, hol a pince fölött egy vak recsegés volt |
| még négy éve az ég – |
s most jöttek a messzi-kitárult, |
| kékhomlokzatu fényben e reggelen. |
| kékhomlokzatu fényben e reggelen. |
Ó, ez a reggel! |
| Hétkor megcsendültek az utcák néma burái, |
| kapkodták a ruhát huszezer kis szürke szobában, |
| egy korty reggelit, egy falatot meg a zsebbe, hogy aztán |
| négyfele futva is egybekerüljenek újra a végén, |
| mind felemelve a tér remegő tenyerében, |
| hol repülőgép írta ezüsttel az égre: SZABADSÁG! |
|
| Párttal a férfi, üzemmel az asszony, a kollegiummal |
| ment el a lány és úttörőkkel a kisfiu, szép kék |
| nyakravalóban… |
Volt ott mit lengetni a szélnek! |
| volt mit a fénynek felcsillantani, inni a szemnek, |
| ó, volt mit kidalolni a szájnak: |
| ó, volt mit kidalolni a szájnak: |
ÉLJEN A MUNKÁS- |
| PÁRTOK EGYESÜLÉSE! |
s a szívnek tudni: |
| s a szívnek tudni:PÁRTOK EGYESÜLÉSE! |
MAGADNAK |
| TERMELSZ! |
Jöttek a barna bányákból, a tarka mezőkről, |
| gép mellől, a katedráról és iskolapadból. |
| Jöttek a parton, az édes gesztenyesorban, alatta |
| jöttek a hídroncsok kiterített szörnyei mellett, |
| s jöttek az új hidon át és jöttek, akik felemelték |
| semmiből a hidat, mint a varázslók, ők, kik egész nap |
| fennen lengnek a vas levegőbehajított, |
| tarka trapézán… |
Jöttek a rossz szagu Illatos úton, |
| ott, hol három éjszaka láttam égni a FANTO-t |
| s mind magasabbra nyargalt vérző sörénnyel a lángok |
| közt megbokrosodott olaj… |
| közt megbokrosodott olaj… |
És mind jöttek a tépett |
| Mártirok utján is, hol a Négy Szürkében az úri |
| szörnyetegek vígan vigadoztak, míg a falon túl |
| áthallott évszám a megkínzottak, a hősök |
| celláján ha a zár csörrent… |
| celláján ha a zár csörrent… |
MOST MÁR A PARASZTÉ |
| LETT A FÖLD! – |
S a sváb kocsmák sora közt az |
| Ujlaki Téglagyár munkásai (más menet is ment |
| nemrég, láttad-e, ott, jaj, más csillaggal a mellen! |
| És ujságpapiros lett szörnyű szemfedője legyilkolt |
| nők széttárt testének végig a Bécsi uton) |
| nők széttárt testének végig a Bécsi uton) |
S már |
| jöttek a Belváros fele is, fordultak a Kálvin |
| téren a Múzeum rácsos keritése elé, hol |
| szárnyas dalt repitettek az oszlopfőkre az ifjak, |
| kik „holnapra meg is forgatják mind e világot”. |
|
| S jöttek még s még jöttek, |
| S jöttek még s még jöttek, |
roppant csillag a tér, és |
| fellobogózott ágai messze kinyúlnak – |
| fellobogózott ágai messze kinyúlnak – |
a hídig, |
| Apponyi térig, a Nemzetiig csillagzik az ember |
| s mind csupa csillag e fényes déli időben az ég is. |
|
|