Ahhoz aki jönni fog^*

1 Hogyan képzeljem el őt aki óriás marokkal fogja össze azt ami széthullt s egyetlen mozdulattal széthasítja ami recseg de nem akar engedni Hogyan merjem felidézni őt aki most már mindent mer ami van   2 Kitörjük a konok és ragyogó tornyok kapuit miket magunkra zártunk még mielőtt ránkomlanának És feltépjük a nyomor mind szélesedő karámjait még mielőtt barommá hajszolnának És széthajigáljuk a vállunkon hegyekbe rakott pénzt még mielőtt eltemetne Nem csodáljuk többé a hercegek csillogó térdszalagján a gyöngyöt nem remegünk kerekkalapú papok szentsége előtt a zsámolyon nem perdülünk parfőm és vér szagától szédelgő katonák gáláns és állati szavára és nem maradunk meg a csendes megvetésnél kalmárok nagyképü üzelmei előtt De még nem hánytunk le magunkról mindent Úgy állunk itt mint a vetkőző nő egy perccel a gyönyörűség előtt   3 Csak dal vagyunk mely a jövőből csendül   4 Hogy énekeljelek ki engem énekelsz Dadogva próbálom a zengő dalt mely elárad rajtam mint a tenger és mint a tenger otthagy hirtelen Mondd meg ki vagyok hogy megmondhassam én is rákiálthassam mint egy képet a felmeredő falakra kirakhassam a levegő ropogó vásznára tömör betűkből hogy te ki vagy   5 Vedd óriás ónodat s rajzolj meg engem megyek az utcán folyton készülve az elmondandó szavakra egy idegen város bűvös útjain hol nem ismerek senkit nincs semmi dolgom mégis érzem mindenki rámnéz egy pillantással az enyémbe kötözi sorsát és várja hogy elmondjam neki mi lesz velünk   6 És rajzold mellém őt is akit elhagytam s akihez vissza fogok térni mert őt keresem ezeken az útakon is mint egy virágot a nagy-nagy falak tövében melyre elmosolyodik a nehézszívű vándor   7 És rajzold fel a roppant ünnepélyeket hová majd elmegyünk vele a többiek közé ahol mindenki felmutatja majd mit mívelt mivé formálta a mindig megújulni áhító anyagot a kimeríthetetlen évszakokban nyár forró kelméit téli szikrázó érceket az ősz sugárzó áramait s a földet forgató tavaszt mivé a nappalok kinyíló végtelenét s a mélységbe záruló éjeket Hol könnyű táncok vonalain rajzolódik ki az újuló évre a terv mely síma betonba rohanó vasba feszül majd és énekben fogan a törvény   8 Lássátok roskadásig tele voltam mindennel oly tele hogy közelíteni se tudtak hozzám hogy közelíteni se tudtam senkihez De most kiloccsantottam a földre mindent nem kár érte hagyjátok nem sajnálom fényesre csiszolt a várakozás és meg-megcsendülve csillogó cseppekben hull belém a jövendő