Munkások^*

– Könnyű neked te költő vagy én csak festő vagyok – Részeg szavukra nevetve fordult meg az utca Költő és festő Tajtékos alkonyokat törékeny hajnalok üvegét hajófény-hasította-testű nagy állat-éjeket festett elém az egyik A gyönyörű célokra illeszkedő anyag az útmenti fákat elzuhantató világokkal dobálózó sebesség olaj és vas közt születő dalát énekli reggeli hattól esteli hatig a másik Matróz és géplakatos Ott fordultak be a sarkon Itt hagyták életük dalát és képeit