| Napon érleld és őrizd hó alatt, |
| veretve minden nyarak erejével, |
| s megóva, míg fagyokon át kiévell, |
| lefojtva, titkon, bújtva, hallgatag, |
|
| s áztasd meg az ezerszínű esőkben, |
| s megforgasd minden termő földeken, |
| míg múltak dús zamata és a tört jelen |
| benne egy gyönyörű szándékba szökken, |
|
| meghozva gyümölcsét, a súlyos-édest, |
| melyben elosztja változtán az ég |
| minden tavaszok és őszök izét, |
|
| s akkor hullasd el – életed, a tévest |
| és keserűt! vesd el új tavaszig! |
|
| Mint a megért narancsból is, hogy élvezd, |
| kihullatod csikorgó magvait. |
|
|