Távoli földekhez

Halljátok szavamat ma ti,   minden távoli földek! Borzas-hajzatu nagy vizek,   ráncolt-homloku sziklák, széles-mellü, kopár sikok,   hóba-bútt szakadékok, gyöngyház-mosolyu sarkvilág   s égre-szállt hegyi ösvény –: Észak, Dél, Kelet és Nyugat,   szólj testvéri szivemhez. Őserdők, ki ne tépjen a   százezer-karu szélvész, vízek, halni ne térjetek   a föld szomju ölébe, áramok, ne aludjatok,   sziklatömb, le ne porladj, csillagok, le ne hulljatok,   észak-fény, ne enyéssz el, vulkán, lángodat el ne hagyd   fúni semmi vihartól, ifjú, vad zuhatag, sose   ernyedj el, sose vénülj, barlangok, ne omoljatok –   míg nem láttalak egyszer! Halljátok meg ez egy szavam,   s rá riadjatok egy szót! Szót, mely zengnem a dalt segít,   élvén életem álmát, – ó, elzengnem a dalt segít,   mely füstnél, sürü pornál mállandóbb szivemen tör át,   sziklánál maradóbbá.