Reszkess!^*

Nem múlt el a vihar még, csak megszakadt. A hídak nagy ebekként megrázzák hátukat, de fenn a kormos égen parázsként gyullad a nap. A felleg arra messze még súlyosan lebeg. A távol, nagy kemence, majd szétreped. De szivárvány ecsetje festi be már az eget. Nézd, mint púpos király, a hegy, ráterül a bársony köd uszálya, s fején borzongva ül a Citadella koronája: állj meg és nézz körül. Mi minden fér a tájba! lázongás, kénytelen kínok, fekete átok és százszínü öröm, mámor, hullás és diadal: egész történelem. S miket még sose láttál, hegyek és tengerek hátán hány csoda vár rád s mily tudás reménye remeg! Reszkess! ha más nem, ez elég, hogy féltsd az életedet.