Múlt, jelen, jövő^*

Mellemen nem döng súlyosan a múlt, nem fojt emlékek százkarú polipja, nem fon be bénítón, és nem borít a jelen kitörő erőire mord kényszerzubbonyt. Nem vagyok múltam rabja. Kezem arra kap s lábam arra lép, merre a jelen lendíti a lét útjain; ami tetteim kiszabja, csak a változás, nem múltak-alkotta sors. Minden percem független, mi volt a megelőző, és mindig más vagyok. De meddig?… Jaj, már veti megkötő, halálos hálóját a tébolyok s gyűlöletek orsóin szőtt jövő!