Irodalom

Végre látni szeretném a dolgokat Nem folytonos futásban hagyni el mindent újra meg újra Megállani és végre tudni azt amit tudok Hogy nem hiába álltam már tágszemű kisfiúként múlt és jövő szembenálló tükrei közt a fényben s nem hiába borzongok azóta egymásbaszakadó képeiken amint fogynak el nem fogyva soha Ha nem lehet máskép el kell vetni mindent ami mást mond helyettem ami ránt vagy ellök az útból vagy elragad akár El a lendületet mely lehetetlen szédületekbe szakít el a zengés ragyogó vértjét is ha nem képes már megvédeni azt ami igaz S ha a költemények ideje lejárt s „régen elzengtek Sapho napjai” lehet akkor legalább teljes üzenetünkkel s biztos gyűrűkkel bocsássuk útjukra őket e mindig szállni készülő galambokat hogy egykor majd visszatalálhassanak újra [1947]