Politika

Nem bánja ékes irháját a kígyó melyben pedig annyi kalandra csavargott óriás fők törzse körül lágyujjú mohák borzongató símogatásai közt nagytitku vizekben s a partok csillogó fövenyén Nem bánja a föld mikor nyomorultul elvérzik mellőle téli lágy szeretője a hó fekete vérével bemocskolva a szűzen bolyhosodó völgyeket nem bánja elejtett csillagait az ég Nem bánja szüntelen párolgó perceit az idő tudja fölébe gyűlnek úgyis az el sose szálló fellegek ott játszanak futkosva csillogva egy ideig hogy aztán visszahulljanak belé szakadatlanul Nem múlik el semmi – csak attól aki gyenge elhagyni azt ami széthullt Semmi se vész el – csak az veszti el mindenét aki görcsösen fogja kezében azt ami nincs [1947]