Szerénytelen javaslat

Azért ez egyszer meg lehetne
próbálni ezt is: hátha most beütne,
miért is ne? Csak a fölöslegesre
építeni: a rácsra sosem, csak a résre,
csak a szökésre… Mintha egy könnyelmű déli
ország minden lakója a karneválból élne,
s tisztes köznapi öltözetük a kavargó
strucctoll-vihar lenne, csuklón a csörgő,
államfőik a tenger villámló hátterén
kifestett maszkok, nagyfejű vigyorgó
babák hosszú rúdon – ne félj, tudom,
amit tudnom muszáj, mégis: ha a gyanús szabadság
megenné most az egyszer – lyuk az egész harisnyát –
a körülményeket?… És nem maradna,
csak egy sötét szoba: kipárnázott kaland vagy
rendbontó otthonosság: mint egy gyerekbetegség
végtelenítve… lázasan a hűvös
kövér mosószer-felhő ágynemű közt vagy a kályha
forró körében, a leterített papíron
mosdva a csorba zománcú lavórban, a bőröm
sütő tűzfényben… Emigrálva végleg
mindenki közös idejéből, amelyben a tervek
megvalósulni törnek, a jóslatok betelnek,
határidők letelnek… ha már csak annyi lenne
minden cselekmény, mintha a kiskanálról
legördülő méz, mielőtt leválna,
inogna még a kanál peremén?…
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]