Ellen-objektív

Talán én sem szeretném talár- vagy tragikus maszkként viselni igazamat? Váddá, könnyes szemekké párolni önnön verzióm: kivel mi történik és ki tehet róla – szobra s reklámja gyötretésemnek? Mi több, az efféle helyzetben kiosztható szerepkészletből egyszersmind kimetszve ezzel, amit választásom – ha tetszik, ha nem – rátok kiró, mígnem a részvét fénykörébe ront, s a rivális sérelem is eljajongja, mit tettek véle, ó. Létünk megkonstruálva: szép kerek rögeszme-rendszer. Érve a felszínét se karcolja, nemhogy. Ellen rendszerek: mint áltatás, az ellen cselvetése… töretlen lendület medrét kivájja: szobányi színpadon jó s rossz csatája, van tétje, íze-bűze. Kell neked, megélni, az enyém – a helyzeted nekem, belülről? Gondolatkisérlet, ha a bőrünkre megy? Játsszon ki-ki a saját lapjából. Fájjak kisértet- fájásokat is? Színig tölteni hézagtalan tömörre épp elég egy bőrt és agyat. Ugyan még ez se megy hosszabb távon: igazam addig él meg, amíg a gyors, világos fájdalomban érv és ellenérv egymásba lobban, aztán kihúny. A helyzet szerteszéled közelhajolva hozzá – nem marad, csak emléke a folyékony zűrzavarnak: eset híján se bűnös, sem itélet.