Hasonlatok

Mintha szines kendőket húzogatna   a sürgető kéz, ahogy köröz kitartóan simogatva,   s előömölnék sötétemből a síkos, rikító gépselyem,   lassan kivonja a helyzetet belőlem. Szégyenem   sürül a nulla pontba: csak súly, csak gyöngeség, mozgás iránytalan   van ott – mutatni utat se nyíl, se fény. S akár ha önmagam   a zsúfolt földalatti ülésén látnám, s mit se bánva látnék   vért szétterülni szoknyámon, elfolyok. Csak lámpázott tojáshéj,   hőjárta semmi…