Dal az időről
| Fésű földben, karóra víz alatt, |
| Száz év előtti karácsonyi lap |
| a bombatalálat érte fiókban. |
| Fényképcsomag: aki már nincs sehol, |
| vízparton áll, gyerek fölé hajol, |
| sötét haja lobog a nyári szélben. |
| Szilánkok egy ház romjai alól, |
| amely leégett az idő tüzében. |
|
| Fakó zseblámpafény erőlködik, |
| hogy kimentsen az éjből valamit. |
| Kölcsön-létre lobbantsa, ami nincs. |
| A múlt kihamvadt évtizedeit |
| villantaná törött tükördarab. |
| Ahogy a kő fölött beforr a hab, |
| ahogy a gyűrű szétfut a hangtalan vizen – |
| a végén ránctalan nemlét marad, |
| mintha sosem lett volna semmi sem. |
|
|
|