Gravitáció

Első fűtés: megperzselt por szaga. Meleg szobából nézem a holdfogyatkozást: ahogy csúszó karéjban lassan fölfalja a terjedő vörös árnyék a csontszín villogást. Szeles éjjel után reggel merő dió a kert, diólevél zöld-sárga mozaikja tömi el a csatornát. A gravitáció megránt egy pórázt, és elindul újra vissza mind, amit fölfelé húzott a nap mágnese, s most kopogva és lebegve igyekszik lefelé. Ami csak kiszakadt egymásból, most törekszik újra egybe puha keblén a sárnak, ahol majd az esőben maguk is sűrű sárrá feketednek. Amikor a jövő vonzása már erőtlen, mágnesként kezd el vonzani a kezdet.