Visszaút az időben
Bruce Goldberg amerikai hipnoterapeuta és követői
betegeiket hipnózisban visszaviszik előző életeikbe,
hogy ott találják meg jelenlegi problémáik okát.
|
Mikor rézgyűrű voltam, tűzbe dobtak. |
Mikor vak macska, felmosóvödörbe. |
Király voltam, hóhér kezére adtak. |
Övcsat – ötezer évre lemerültem a földbe. |
|
Esernyőnyél karokkal, golyvás nyakkal guggoltam |
a sárszínű folyónál, legyek felhőiben. |
Kövön lepényt sütöttem egykedvűn, míg a holtak |
százszámra úsztak el a napban égő vizen. |
|
Öregasszony is voltam, csak ődöngtem egész nap |
hálóingben, a falnak sérelmeim soroltam. |
Rablók orozták el megsárgult kombinémat, |
fél paprikámat, míg gyufát vettem a boltban. |
|
Égő házban vizesdézsába fúltam. |
Az ütközetben otthagytam a lábam. |
Zsarnok anyám árnyékában fakultam. |
Disznók faltak föl egy parasztudvar porában. |
|
Mindig sűrűbb sötétekbe fúródtam. |
Egész az idő pereméig estem |
– mintha vonatból éjjel, nem láttam már, csak szórtan |
derengő létezőket, de még ott is kerestem |
|
a célt, okot vagy bűnt, ami miatt, de végül |
ott sem volt semmi, csak valami fal. |
Azon túl csak a semmi, azon innen a kék űr |
lassan kiégő csillagaival. |
|
|
|