Őszutó

Tört fényű, sárga fasorban baktatok. Képzelt kutyámat pórázon rángatom. Árnyék-anyám ül egy távoli padon, mindig eggyel odébb, hol el nem érem. Ahogy ő nincsen, ahogy mint halott, annyit érzek most Bécs, Róma zajából, fényeiből – úgy leszek egyre máshol, kereshetsz bármelyik ponton a térben.*