Epizód
Nem érdemes megjegyezni, melyik |
ajtó hová vezet – másodszor úgyse |
tapogatom a sötét hall szögleteit |
kilincs után, ügyelve, hogy a padló nyögése |
ne verjen föl ki tudja kit. Mint bármi mást, |
miért inkább egy idegen lakást |
|
jegyezzek meg? A tükrön az alig- |
fényben a spray-k, fogmosópoharak |
ikersorát, köztük pillanatig |
magamat is, zilált körvonalat. |
Hiába esik meg velem, kivet: |
az eseményben idegen testszövet |
|
vagyok csak. De ha hiányzik is a |
megidézett lélek, a kockás takarón az |
előzékeny szertartás minden gesztusa |
– a közös készlet variációi, |
de mennyi ötlettel, milyen egyénien! – |
szóval az egész nyaktörő rítus olyan |
|
gördülékeny szenvedéllyel működik, |
ahogy nem csökken a sorsüldözött |
hősnő gyásza, legyen akár a századik |
este, amikor tenger és súgólyuk között, |
dúlt fürtjeit hitetlenkedve rázva, |
hosszan mered keblére vont kezére. |
|
|
|