Lejátszatlan lemez

Nem táplál, csak lehúz ez az idő: nehéz vagyok, mint
a megcsalatott farkas, gyomrában a kővel.
Szerelmeim és helyváltoztatásaim
érzékeim gyéren lakott, havas
provinciáin zajlanak,
a csípős unalomba kergült vagy apátiába süppedt
főváros nem akar tudni róluk: nem jegyzi őket
szeszélyes nyilvántartásaiban; hírlapjai szerint
makacsul nem történik semmi… A rosszkedvű hatalom
hivatottságában maga sem hisz,
légből kapott intézkedéseit
máról holnapra visszavonja. A léggömb-eszmék helyett
jobb szeretnék valami súlyos és kerek
elfogultságot: ha a lábamra ejtem,
igazán csontot törjön. Ahogy gyerekkoromban
a poros fénykévékkel áthatott sötét templomban
álldogáltam, ünneplő rakott szoknyámban, szívemben
mártírok harcias hitével. Most minden indulat
befullad félúton: csak ajtórés alatt
előfüstölgő szobatűz, magát emészti,
az ajtón nem zuhan ki… A szédület,
amelyet épp hogy serdülve ígért a test
tűzvész romantikája – mikor a kemény sugárban
az uszoda forró kövén megálltam
a szeplős, villámló tükör előtt –, mikor a hőség
remegő másvilágában vakító lehetőség:
nőtt a nap, a víz, a kő extázisában
a gyerekkor esetlen, vak húsában,
és szerelem volt a világ lelke – igen, ez
kifizetetlen számla, lejátszatlan lemez.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]