December

Birtokba venni miért kívánjam e meddő és sötét időt? E nyirkos és villanyfények között imbolygó délutánban kinek érzékei ne sejtenék meg az év legmélyebb pontját – a várakozás idejét, az átmenetét? A közt vagy átjárót két ismeretlen tér közt… A vonulást a kiszáradt medren át. Az üzletek fölött, fenyőgallyak közé fűzötten mezítelen villanyégők világolnak a ködben, melynek sem centrumát, sem szilárd partját nem érezni. Érzékeim is alacsony lángra csavartan égnek. Miért akarjam lángba borítani e homályos téli órát, az alkonyét? E szétfolyó időt, amely sem vágyát a szívnek, sem örömét az elmének, sem elragadtatását a léleknek nem ismeri? Szélbe vetetten az ellenállás nélküli közegben elúsznak tetteim. A hídon, a fekete víz felett, ritkítva a ködöt, a sárga kandeláberek lobbantják föl a szél testét. Ki mint folyóba fog lépni a mi időnkbe, majd a sötéten áradó, vízszagú szélben érez először önmagára. Most nincs tárgya még a vágynak. Várakozz…