Jég

A horizontig jég: foltos jég, szürke-zöld jég. Torlódó távlatok, álom-minőség, holdbéli jég fehér taréjjal, vörhenyes kínai tusrajz nád mögött, hegyek borostás tömbjei a jég mögött, az őszi kép a téli kép mögött, mikor hadarta kéken magát még, s szűntelen érvelt a part kövén a rövidlátó elem, káprázott-elsötétült, tágult egyhelyben, egy kövér, fürdőruhás nő még ott krémezkedett a gyér gyepen, kihalt hinták, bódék között, a majdnem-nyári fényben, helyén most ez a zöld- szürke holdbéli jéglap, nem kecsegtet birtokba vehetőséggel, a nyári testek naptej-szaga, a nyári célképzet elvonul, marad a szürke, vad táj, használhatatlanul és felhívón. A parton ültünk, néztük veled, a többes szám sugárzóbb és engedékenyebb jelentést bolygatott föl a látványban. Kihűl a lágyabb őszi lélek a téli kép mögül. Borostás holdbeli hegyek és vörhenyes nád és ólom ég között mégis milyen szabadság beszél, hogy jöjjön (úgyis jön), aminek el kell, voltál, voltunk, semmit nem veszthetek el.