Jane összegez

„Az alkohol hullám falat közém s közém simít, kiolt. Mozog a mozdulat, mozog s már nincsen itt. Időm megugrott, előreszaladt alattam, elragadott magam elé. A »most«-ba néztem visszafelé – nem én egészen voltam nem éppen ott. Aszfalt puhult, üvegcserép nyilallott, fém hevült, járkáltam és mi akkor épp bennem lakott, az űrt puncsfagylalttal tömtem. A járda színén szétmállva-összeállva, mint ABC-leves- tészta nyüzsgött tilos értelmű ábra, kozmikus üzenet. Fölébredtem egyszer, de nem ébredt bennem magára, amire rányíltam. Szemem egy zacskó oldalán a betűkön ténfergett, hiába mondtam ki százszor: TEJPOR, a jelentés a hangsorba száradt, de TEJPOR lüktetett tovább, a látvány gyulladt foga. Pincérnő is voltam, hotelben, jó volt. Támaszt üres síkon görögve labda lelkem intézményben keres: identitásomon a rést reméltem így betömhetőnek, hol én s szerep teljes fedés- ben, minden helyrekattan és kattogtam én is vélhetőleg. Nézdelve az alkalmi ágyban, alkalmi váll felett, a másik nőt rekonstruáltam: milyen szerelmi technikákban jártas, a szépszerek polcán mifélék? Életükbe ártva, inkább vagyok kicsit, férjük- s krémjükből részesedve létem ha létükből lecsíp. A tornaszőnyegen hanyatt, szétgördült X, hevertem, körül kövér nők műanyag trikókban, s lassan engem belőlem száműzött a hang, az áthallás – fülemben zúgás zúgott, forrástalan alapzaj, áztattam magam moraj-fény nélkülemben. A.-ban teherbe estem és B.C.-ben elvetéltem, D.-ben portás lettem, kevés híján apáca É.-ben. Helyzetbe hányból hányba léptem, hányat elúsztatott lehetne-létet az, mi éppen mégis meglett így-úgy – csak én nem voltam egészen ott.”