Az elalvás nehézségei

Leőrölve a nap; de a falak merő imbolygás, mozgalom: sugárküllőket ont a csillár, plafonra vetítve az üveg redői, ráncai; a belső fénykörön rovarok pont-koszorúban nyüzsögnek, vagy nagy árnyuk a fény zónáin átlobog. Ablaktábla: szürkés vizekben szén szoba. Inog a lámpa izzása-vesztett ikre, sík fekete formák ködlenek, mintha holt maradék emlékezetében. Eleven húsomon a villany izzadt nejlont bizserget, olvasztgatja, káprázik; selyemcukor. Óralap világít: nem merek elaludni. Álmom helyiségeiben vár a halott: a díványon kuporog szokott helyén, vagy menni készül: igazgatja kötött szoknyáját, a bélést zizegve a harisnya megszívja. Ajkát festi, szemöldökét, vagy könyvét keresi, kötőtűs kosarát. Pillantását kerülöm: meg ne tudja… hajnalra szélsodorta papír lesz, üres ruha. Újra és újra jön, ahányszor szaggatott álomba szédülök, melyből újra és újra felver a villámlás: a foszfor égre kidűlő, ablakomban vakító cikcakk profil.