Este

Mi kint fehér vörösként üt át a rozsdabarnán árnyékszínház a függöny foszfortócsák a karfán A szőnyegen mohos fény szorosra szőtt a párnán Csak az üveg jeges-kék szilánkos ellenállás Égő háromszöget rács- árny szabdal sok trapézra Világló könyvgerincek Fakul a rút tapéta Szobámat két egyenlő árny-félre híg parázsfal metszi Sötét fotelből mártom belé a lábam kigyullad visszarántom kihuny Motoz a keskeny áramló kéz az ágyon szánkázik hűlt helyünkön Kiformálja redőkből ott-nyujtóztunk reliefjét besüppedt délelőttből kibontott tárgyi emlék ott árnyék combjaim még szorítják árny csipődet